Indiában évszázadok óta súlyos pusztítást okozó fertõzõ betegség.

A múlt században hatalmas pandemiák formájában szántott végig a Földön. Az elsõ pandemia 1817-ben kezdõdött.

Magyarországon az elsõ nagy járvány 1831-32-ben fordult elõ, 500 000 - nél többen betegedtek meg, és a halottak száma csaknem elérte a negyedmilliót. Kolera megbetegedés utoljára hazánkban az I. világháború idején fordult elõ.

A Cholera korokozója a Vibrio cholera /Vibro comma/, amelyet Koch Róbert fedezett fel 1883-ban. A korokozó 2-4 mikron hossz, egyetlen csillóju vibrio. Egyszerû táptalajon jól szaporodik. Érzékeny korokozót enyhe savak is megölik . 56 C. fokon 30 perc alatt elpusztul, forralással másodpercek alatt elpusztítják a korokozót. .Fertõtlenítõszerek / fõleg 70 % alkohol / iránt igén érzékeny a vibrio ," S" alakú baktérium piszkos kézrõl vagy táplálékkal együtt kerül a szájon át a gyomorba. Ha gyomorsav hatását elkerüli , a bélbe jut és ennek lúgos közegében jól szaporodik.

A betegség lényege a vibrio toxicitása által okozott bélfal gyulladás, amely hasmenéssel hányással, nagy vízveszteséghez és kiszáradáshoz vezet.

A klinikai tünetek hirtelen , erõs vizes hasmenéssel és hasi fájdalmakkal kezdõdnek. A széklet híg , vízszerû, száma a napi 40 -t is elérheti. A nagy vízveszteség miatt a beteg kiszárad, bõre ráncos lesz, szeme beesik, orra hegyesen kiáll. Az izmokban görcsök keletkeznek, a hõmérséklet csökkel s a beteg sokkos állapotba kerül. A betegség átlagos lefolyása 3- 7 nap. Akik nem halnak meg azok gyorsan gyógyulnak.

A halálozás a gyermekek és az öregek között a legnagyobb. A beteg már a lappangási idõ alatt fertõzõképes., és az is marad, amíg korokozók ürülnek a hányadékkal és a széklettel. Ez általában a betegség kezdetétõl 7-14 napig tart. A külsõ környezetbõl a leggyakrabban a közvetlen érintkezés / piszkos kéz a legfontosabb terjesztõje/, ivóvíz, tej, s egyéb élelmiszerek közvetítésével valamint a fertõzött használati tárgyak révén kerül az ember szervezetébe. Az élelmiszerekre a piszkos kéz és legyek viszik át. Enterális fertõzõ betegségek hazánkban kifejezetten nyári szezonalítást mutatnak. Az egyik legnagyobb Kolera járvány Hamburgban zajlott le 1892-ben, amelyet víz terjesztett.

Az Elba folyó fertõzõdött és ezt a vizet, tisztítatlanul itta a lakosság. Két hónap alatt 17 000-nál több ember esett áldozatul a járványnak. Ez a veszedelmes "nyavalya" a Gangesz vidékén õsidõk óta ismeretes betegség. 1821-ben Perzsia öböl vidékén , a következõ évben már Szíriában is tapasztalták a járvány megjelenését. A Perzsa-öböl vidékérõl karavánok hurcolták a Kaspi - tenger vidékére, majd pár év múlva Moszkvát, 1831-ben egész Oroszországot ellepte a kolera. További terjedését elõmozdította az orosz - lengyel háború. Így került Lengyelországból, Galliciába, amely akkor a Habsburg Monarchiához tartozott. Galliciából hamarosan Magyarországra is eljutott. Mire a járvány Magyarország határához érkezett, 6 millió emberáldozatot követelt. .Mármarosi ruszin fuvarosok hozták át a járványt a Felsõ- Tisza vidékére, majd a sószállitó tutajosok az Alföldön is elterjesztették. A sebtében telepített belsõ zárvonalak nem voltak képesek megállítani a járványt. Az utasok csak meghatározott idõre kiállított útlevéllel távozhattak el tartózkodási helyükrõl., akkor, ha az illetékes hatóság bizonyítja, hogy mentesek a járványtól. Útjuk csak egészséges területeken vezethetett át. Az utasnak, aki nem rendelkezett megfelelõ levéllel, veszteglõ házban kellett meghatározott idõt eltölteni.

A Helytartó tanács figyelme arra is kiterjedt, hogy Zala vármegye nagy kiterjedése miatt, az állandó kirendeltség nem képes feladatának eleget tenni., ezért a járásokban u.n. részes kirendeltségek alakultak. Négy járásban dolgozott részes kirendeltség: a kapornaki Kanizsán, a tapolcai Sümegen, a szántói Keszthelyen, és a muraközi Csáktornyán. Feladatuk közé tartozott, hogy a járásbírók heteként jelentést adjanak a járásban megbetegedett személyek számáról

A biztosok vizsgálták az utazóleveleket. Az ellenõrzõ pontokat naponta kötelesek voltak bejárni.

A veszélyes határszakaszon vasvillás parasztok álltak és „dögmentõ", „ levélfüstölõ" intézeteket láttak el.

A megyén belül ez egyes helység lakói is õrködtek, nehogy kóborló emberek behurcolják a kolerát. A lakosok az utat falujuk határában öles árokkal zárták el. Az utasok passzusát vasfogóval vették át, a leveleket és az utasok ruháit naponta négyszer füstölték. A füstölés sokszor több napig is elhúzódhatott. A füstölésre 1 rész kénkõbõl, salétromból, 4 rész búzakorpából készített szert használtak." Az elegendõ módon kifüstölt ruhákat a szabad levegõn egy napig szellõztették". Majd minden helységben találhatók voltak az u.n. veszteglõ házak. A vesztegzár ideje alatt, itt helyezték el a kolera gyanús személyeket. .A 10-20 napig tartott vesztegzár leteltével az utazók tovább mehettek.

Az elzáró intézkedés vajmi kevés sikerrel járt. Kiváltképpen a szegény mesterlegények próbálták kijátszani.

A leghatásosabb gyógyszerek: Kapotyák gyökér, és levél, Bodza virág, Mezei szegfû virág, méh fû, Fodormenta, Terpentin, Tiszta folyó Hugyag, mákony és mákonnyal vegyített hánytató gyökér.

Az orvosok munkáját nehezítette, hogy mint ismeretlen betegséggel találták magukat szemben. Így a gyakorlat hiánya teljesen bizonytalanná tette a diagnózist. Magyarországon mintegy 500 szakképzett orvos dolgozott, mellettük a gyógyításból kivették részüket a bábák, falusi elõjárók és a plébánosok is. A fertõzöttek csak elvétve szenvedtek 1 napnál tovább. Elõfordult, hogy a halál 4- 12 óra alatt beállt.

A kolera terjedését befolyásolták a nehéz életkörülmények, a zsúfolt lakások.

A plébánia irattárában található egy körlevél a földmûvelés-, kereskedelmi minisztertõl, amely 1850-ben kelt.

E levélben a miniszter a következõket írja: " Oláh ország felõl hazánk határai felé cholera járvány közeledik.

Az Oláh fejedelemségekben uralkodó járványos Cholera mibenlétének megvizsgálása végett, általam kiküldött orvosok visszatérvén, jelentésükbõl kitûnik, - hogy e járvány szelidebnek és kevésbé veszélyesnek tûnik az 1831 - be dühöngött choleranál. Mivel azonban ugyan ezen orvosi jelentésekbül az is kiviláglik, hogy a betegség hazánk felé veszi irányát, sõt annak már némi elõjelei már a határokon is mutatkozván, szükségesnek látom nagyméltoságodat- (itt a püspökrõl van szó ) - felkérni, hogy a megyében lévõ lekészeit oda utasítani méltóztasék, miszerint a choleranak kezelgetésekor a népet az egyházi szószékbül, mint azt a társalgás utján az ide mellékelt orvosi utasítás elvei szerint az e járvány ideje alatt követendõ, célszerû életmód, úgy a beteg ápolása, azokkal bánásmód iránt is felvilágosítani, a netalán támadható elõítéleteket eloszlatni a kedélyeket lehetõleg megnyugtatni iparkodjanak."

A levél továbbiakban kitér arra, hogy a plébánián milyen gyógyszereket kell tartani: alkoholt, és különbözõ gyógyfüveket. Nem volt szabad különbséget tenni a "cholerában és más betegségekben szenvedõk" között. A lelkivigaszt mindenkinek egyformán kellett nyújtani.

A halottak kiharangozásával kapcsolatban a miniszteri levél a következõket írja: "Ha a halálozás esetei szerfölött szaporodnának, minden halottért együttvéve naponként, csak egyszer egy bizonyos idõben harangoztassanak, nehogy az igen gyakran megkonduló harangszó a lakosokat folytonos rémülésbe tartsa".

Környékünkön 1855 jul. közepétõl szep. közepéig szedte az áldozatait a járvány. Reziben jul. 21 - én halt meg kolerában az elsõ halott, az utolsót pedig szept. 9 - én temették el . Ezen intervallum között a községben 102 ember távozott el az élõk sorából akik a járvány áldozatai lettek. Leg intezivebben aug. 10. és 23. között tombolt a veszedelmes kór. Ezen idõ alatt a napi temetések száma az 5 és 10 fõ között mozgott. Aug.16 - án volt a legtöbb elhalálozás, amikor 10 fõt kísértek ki a temetõbe, akik a járványban vesztették el életüket. A járvány ideje alatt a falu lakóssága 1290 fõ körül lehetett. Ebben az idõben a falu plébánosa Jeruska János volt, aki nagy buzgalommal ápolta a betegeket és vigasztalta õket szenvedéseikben. A halottak anyakönyvének tanúsága szerint a kolerában elhunytak közül senki sem halt meg a betegek szentsége nélkül.